Semmelweis Ignác felfedezése előtt rengeteg nő halt bele a szülésbe, az anyák megmentője a kézfertőtlenítés kórházi bevezetésével megmentette az anyákat a halálos kimenetelű fertőzésektől. A Magyar Természettudományi Múzeumban az október 4-én nyílt Anyának lenni című kor- és kórtörténeti kiállításon egykor élt nők csontjai, múmiái, valamint kordokumentumok mutatják be azokat az időket, amikor a szülés még életveszélyes volt mind az anya, mind a gyermek számára.
A tárlat megnyitóján Dr. Bálint Sándor szülész-nőgyógyász arról beszélt, hogyan lehet kórházban, ellenőrzött körülmények között is természetesen szülni, és pontosan mit jelent ez. Szerinte az orvosok feladata ma az is, hogy emlékeztessék a nőket arra, a szülés egy természetes folyamat.
Eztán Dr. Kustár Ágnes antropológus, az Embertani tár vezetője, a kiállítás egyik szakmai kurátora gondolatait tolmácsolva Szikossy Ildikó főmuzeológus beszélt a kiállítás létrehozásáról, a koncepció kialakításától a megvalósításig.
Végül Szécsi Noémi író tartott előadást arról, vajon hogyan alakította át Semmelweis vívmánya a szülészetet a 19. század végére. A többi közt olyan kérdéseket járt körül, hogy miként változtak a szülés kockázatai, az orvosban vagy a bábában bízott jobban a terhes nő, volt-e terhesgondozás, végeztek-e császármetszést? Az író bábakönyvek, orvosszakértői esetek és Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő háziorvosi praxisa alapján állította össze előadását.
A kiállításon ismert és ismeretlen asszonyok (pl. Mária Terézia és egy szegény váci TBC-s tímárné) sorsa tárul a látogatók elé egyfajta forgatókönyvként, amiben a szereplők történetei emberi maradványok (múmiák, csontok) arcrekonstrukciók segítségével elevenednek meg. A tárlat a Semmelweis-emlékév keretében valósult meg, november 18-ig látogatható a Magyar Természettudományi Múzeumban.
Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum
Fotók: Erdős Dénes